Öröklési szerződések, tartási, életjáradéki szerződések
Öröklési szerződéssel az örökhagyó arra kötelezi magát, hogy a vele szerződő felet tartás vagy életjáradék fejében örökösévé teszi. Az öröklési szerződés olyan szerződéses végintézkedés, amely ellenszolgáltatáshoz van kötve és az örökhagyó egyoldalúan nem térhet attól el, azt nem vonhatja vissza. Az örökhagyó arról a vagyonáról, amelyet öröklési szerződéssel lekötött sem élők között, sem halála esetére nem rendelkezhet. Az öröklési szerződéssel lekötött ingatlan elidegenítési és terhelési tilalom alatt áll.
A házastársaknak ugyanabba az okiratba foglalt öröklési szerződése érvényes, ha mint örökhagyók kötnek harmadik személlyel szerződést.
Korlátozottan cselekvőképes személy öröklési szerződésének érvényességéhez a törvényes képviselő hozzájárulása és a gyámhatóság jóváhagyása is szükséges.
Az öröklési szerződéseket – mivel eltartásról van szó mindkettőben – gyakran össze szokták téveszteni a tartási szerződésekkel.
Leglényegesebb különbség, hogy az eltartási szerződésnél a szerződéskötést azonnal követi a tartás fejében felajánlott vagyontárgynak az eltartóra való átíratása, ugyanakkor az öröklési szerződés esetében a tulajdonjog átszállása csak az eltartott halálával történik meg.
A járadéki szerződés csak abban különbözik, a tartási szerződéstől, hogy tartás helyett járadékösszeget kell rendszeresen szolgáltatni az eltartott részére.
Ha valamelyik fél magatartása vagy körülményei miatt a természetben való tartás lehetetlenné válik, bármelyik fél kérheti a bíróságtól a szerződés életjáradéki szerződéssé való átváltoztatását.
A szerződések megszüntetése közös megegyezéssel, kölcsönös elszámolás útján lehetséges, azonban megoldhatatlannak látszó jogvita esetén a szerződést végül a bíróság szüntetheti meg.
